« Hírek

Bemutatkozik leendő elsős osztálytanítónk, Simon Erzsébet

2019. szeptember 05.

Nevem Simon Erzsébet. 1979-ben születtem, Hatvanban, Heves megyében. Gyermekkoromat kisvárosi, majd falusi környezetben töltöttem, ahol a természet közelsége egy életre meghatározta világlátásomat, egy különös érzékenységet kialakítva bennem. Hatvan után először Hosszúhetényben, majd Komlón telepedtünk le. A középiskolát is Komlón végeztem el, a Kazinczy Ferenc Közgazdasági Szakközépiskolában tettem érettségi vizsgát. Azonban nem a számok világa, hanem […]

Nevem Simon Erzsébet. 1979-ben születtem, Hatvanban, Heves megyében. Gyermekkoromat kisvárosi, majd falusi környezetben töltöttem, ahol a természet közelsége egy életre meghatározta világlátásomat, egy különös érzékenységet kialakítva bennem. Hatvan után először Hosszúhetényben, majd Komlón telepedtünk le. A középiskolát is Komlón végeztem el, a Kazinczy Ferenc Közgazdasági Szakközépiskolában tettem érettségi vizsgát. Azonban nem a számok világa, hanem – talán épp kiváló magyar- és történelemtanáraimnak köszönhetően – a humán műveltségi tárgyak felé fordult az érdeklődésem. Rövidesen a Pécsi Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom, ill. történelem szakára nyertem felvételt, ahol 2010-ben mindkét szakon bölcsész és tanári diplomát szereztem.

Párhuzamosan elvégeztem szakjaim mellé kiegészítésként a magyar mint idegen nyelv specializációt. 2005-től 2009-ig a Nyelvtudományi Tanszéken belül meghívott előadóként, majd demonstrátorként tanítottam magyar nyelvet idegen nyelvként az egyetemen tanuló, ösztöndíjas diákoknak, illetve hungarológiai tárgyú szemináriumokat egyetemi hallgatóknak. Az egyetem elvégzése után először általános iskolai tanárként tanítottam a Pécsi Református Kollégium Általános Iskolájában, majd gimnáziumi tanárként a Széchenyi István Gimnáziumban szintén Pécsett.

Ezután sajátos fordulatot vett az életem, német nyelvtudásomnak köszönhetően turisztikai területen vitt tovább az utam. Ennek kapcsán költöztem külföldre, 2012 óta Németországban, Münchenben élek. 2013-ban találkoztam az antropozófiával, mint szellemtudománnyal, amely meghatározó benyomást tett a pedagógiai szemléletemre és a világlátásomra egyaránt.

A Waldorf- pedagógiát nem kizárólagosan, de messzemenően a legidőszerűbb és legalkalmasabb nevelési szemléletnek tartom, melyet legjobb tudásom és szándékom szerint valóban nevelőművészetként igyekszem megélni. 2015-ben megkezdtem Münchenben a Waldorf-tanári képzést, melyet 2018-ban sikeresen elvégeztem. 2016. januárjától szintén egy müncheni Waldorf-iskolában (Parzival-Schule) dolgozom pedagógiai asszisztensként, iskolakísérőként és délutános nevelőként, ahol feladatom a diákok tanulásban való segítése. Ezt az iskolát kizárólagosan tanulási nehézséggel küzdő diákok látogatják. Itt első, második, majd harmadik tanévében kísértem, ill. kísérem ugyanazt az osztályt.

A Waldorf-tanári képesítés megszerzése után egyértelmű késztetést éreztem a hazatérésre. Visszatekintve felismerhetővé válik számomra, hogy a külföldi „utazásom” valódi célja a Waldorf-út, az antropozófia megtalálása volt. Igazi örömmel és meghitt várakozással tekintek a jövőbe és gondolok már most nagy szeretettel azokra a gyermekekre és családjaikra, akikkel a 2019/2020-as, centenáriumi tanévtől kezdődően közös útra lépünk.



Kapcsolódó fájlok