Gyakori kérdések és válaszok a Waldorfról

A Waldorf-pedagógia sajátosságai

A hagyományos pedagógiától való eltérések egyik része a tanítás ritmusában látható: a főoktatás epochálisan történik, 3-4 héten át ugyanazt a közismereti tantárgyat tanulják a gyerekek. A tízórai szünetet követően heti ritmusban, órarend szerint folytatódik az iskolai nap.

Jól látható különbség az is, hogy a gyerekek munkájának értékelése nem érdemjeggyel, hanem szöveges értékeléssel történik.

Az eltérések másik része kevésbé látható. Az ismeretek átadásának módjában hangsúlyos, hogy ne definíciókat, kész ítéleteket kapjanak a gyerekek, hanem olyan élő fogalmak alakuljanak ki, amelyek az élet során velük tudnak növekedni, azaz ítéletek helyett jellemezni tanulnak. 

Ha valaki az ismereteit ilyen módon szerzi, az a személyiség egészére fejlesztő hatással van, például önbizalmat ad, hiszen megtanul a saját gondolkodási erőiben bízni. 

A szociális képesség is fejlődik: megtanul több szempontból rátekinteni egy helyzetre. Talán ebből is látszik, hogy a képességek fejlesztése fontos a Waldorf-pedagógiában. 

A Waldorf-iskola két irányból próbálja segíteni a gyerekeket. Egyik oldalról a szülőkkel igyekszik olyan kap­csolatot kialakítani, hogy beláthatóvá váljék, milyen követ­kezményekkel járnak a gyerek környezetében zajló események, mi szolgálja és mi gátolja az egészséges fejlődést. 

Másik oldalról a gyermek életkori és individuális szükségletei adják azt az alapot, amelyre a tanítás épül. A mozgásnak,  a tapasztalásnak, az érzelemmel telített képeknek (itt a lélekben keletkező belső képekről van szó) jelentős szerepe van.

A Waldorf-pedagógia alapja a szellemtudomány embertana, amely szerint az ember test, lélek és szellem egysége. Egyaránt hordozza a szüleitől örökölt sajátosságokat és mindazt, amely benne egyedi és megismételhetetlen: az individuális Ént. Fejlődése során megismétli az emberiség fejlődését: minden életkor hordoz egy tudattalan kérdést a világról és benne az emberről, amire választ vár. Gondolkodása fejlődésében a konkrét műveletektől a fogalmi műveletek irányába halad. 

A Waldorf-pedagógia modern, korszerű pedagógia, hiszen egyetlen tudományos kutatásnak sem mond ellent, és ezeket alkotó módon építi be a gyermek nevelésébe.

Hogyan lehetséges, hogy egy tanár elsőtől nyolcadik osztályig minden közismereti tantárgyat képes tanítani?

Fontos, hogy a  Waldorf-osztálytanító minden iránt érdeklődő, tanulni vágyó legyen. Az osztálytanító sokat készül, folyamatosan tanul. Ez az erőfeszítés az, amely láthatatlan szálakon eljut a gyerekhez. De minden szakirányú tanulásnál fontosabb, hogy a Waldorf-tanár mindenekelőtt a gyer­mek iránt érdeklődjék. 

A Waldorf-osztálytanító azt közvetíti, hogy a világ érdeklődéssel, tanulással megismerhető. Önbizalmat ad a gyereknek, hogy ez neki is sikerülhet.

Mit vár el a Waldorf-iskola a szülőktől? Mi az ő szerepük az iskola életében?

Ezt az iskolát szülők hozták létre, s azóta is szülők tartják fenn. Ha az iskola nem jó a szülőknek, nem működik tovább; és ha nem jó a tanároknak, akkor sem működik tovább. Az együttműködés tehát racionális, gazdasági szinten is értelmezhető, ennél azonban többről van szó. Az iskola a gyerekről szól, akik napjuk felét az iskolában, felét otthon töltik. Ha e két hatás között nincs kapcsolat, azt a gyerek közérzete, általános egészségi állapota megsínyli. Fontos tehát a beszélgetés, kapcsolattartás, hiszen a szülőknek tudniuk kell, mi történik a gyerekükkel az iskolában, a tanároknak, hogy mi történik a gyerekkel otthon. 

Az iskolában havi rendszerességgel vannak szülői estek, de ugyanilyen fontosak a közös iskolai ünnepek, kirándulások, egyéb találkozási lehetőségek.

Amikor egy szülő Waldorf-iskolába hozza a gye­rekét, maga is egy nagyobb közösség tagja lesz. Ez a közösség fontosnak tartja, hogy egy olyan pedagógia feltételrendszerét teremtse meg, amely nem az éppen aktuális, politikai rendszerek által irányított társadalmi szükség­letekhez akarja az egyén fejlődését igazítani, hanem a gyerek testi, lelki és szellemi szükségleteiből indul ki. A cél az, hogy gyermekeink szabad akaratból tevékenykedő emberekké váljanak, akik felismerik, mi a dolguk a világban, és felelősséget képesek érezni szűkebb és tágabb környezetük iránt.

Ha valaki Waldorf-iskolába kívánja adni a gyerekét, mit mérlegeljen? Van olyan gyerek, akinek nem való a Waldorf-iskola?

A Waldorf-pedagógia minden iskolaérett gyereknek javasolható. Tanterve több, mint 100 éve működik a világban; ezt egyetlen más tanterv sem mondhatja el magáról. Néhány eleme fokozatosan ugyan, de beépül a hagyományos oktatásba, mint például az epochális oktatás, az írástanítás módszerének egyes részei, a szöveges értékelés, a művészetek hangsúlyozott szerepe.

Mégis a szülőknek fontos végiggondolniuk, hogy el tudják-e kötelezni magukat a Waldorf-iskola értékrendje mellett. Szeretnék-e, igénylik-e, hogy a gyermeküket nevelő tanár a társuk legyen a nevelésben? Kívánnak-e vissza­jelzést kapni a saját nevelési módszereikről, segítséget kapni nevelési kérdésekben? Fontosnak érzik-e, hogy egy szabad kezdeményezésből született iskolát támogassanak, véleményükkel továbbfejlesszenek?

Művészi hajlamú, ügyes kezű gyermeknek való-e a Waldorf-iskola?

Mivel a rajz szinte minden órán (például matematikán, anyanyelven is) jelen van, s az éneklés, a zene áthatja az egész tanítási napot, a „művészi hajlamú” gyerekeknek folyamatosan lehetőségük van kiemelkedő képességeiket fejleszteni, ápolni. Akik nem rendelkeznek kimagasló tehetséggel, azoknak azért jó, mert épp a kézimunka és a zene által fejlődik akaratuk és rugalmas gondolkodásuk.

Gazdagok iskolája-e a Waldorf?

Nem a gazdagok iskolája. A Waldorf-intézményekbe különböző társadalmi réte­gekből érkeznek a gyermekek, vagyoni helyzet, politikai vagy vallási hovatartozás nem lehet kizáró ok. Tandíj nincs. Az intézmény különböző anyagi forrásokból tartja fenn magát: pályázatok, szponzori és egyéb felajánlások, valamint az állami normatíva mellett a szülők szociális helyzetükhöz és lehető­ségeikhez képest anyagilag támogatják az intézményt fenntartó egyesületet. Az intéz­mény biztosítja a gyermekek számára a taneszközöket. Az intézmény működéséhez az anyagi támogatáson túl elengedhetetlen a szülők tevékeny részvétele a fenntartás munkálataiban.

Milyen könyvből tanulnak a gyerekek?

A Waldorf-iskolákban a tanulók a tanár segítségével maguk készítik el epochafüzeteiket. Tankönyveket azért nem használunk, mert az a cél, hogy ne egyvalaki (a tankönyvíró) által átszűrt, „lekicsinyített” ismeretanyagot tárjunk a gyerekek elé, hanem élményszerű, élő legyen az olvasmány, s az eredetiséghez ragaszkodva könyvek, de ne tankönyvek kerüljenek a gyerekek kezébe.

Miért nem tudnak a gyerekek a Waldorf-iskolában az első év karácsonyára írni-olvasni?

Szándékoltan lassan tanulunk. Az a tapasztalat, hogy a gyors írni-olvasni tanulás látványos, de felületes sikert hozhat: egyes gyermekek tehetségét az elvont szellemi tevékenység iránt kidomborítja, míg mások, akik jóval nehezebben boldogulnak a betűkkel, előbb-utóbb ellenszenvet fognak érezni minden, könyvekkel kapcsolatos tevékenység iránt.

Fontos, hogy a gyerekek ugyanazt az utat járják be, amelyen az emberiség haladt, mialatt a szemléletes képírásból a mai absztrakt betűformákat létrehozta. A betűk tehát először képek alakjában jelennek meg, és belőlük lépnek ki maguk az írásjelek. Így fokozatosan lépnek be a gyerekek az  absztrakt jelek világába.

Milyen valláshoz kapcsolhatók a Waldorf-iskolák?

A Waldorf-iskolák nem tartoznak egyetlen felekezethez sem. Mivel a magyar kultúra az európai keresztény kultúrkörben gyökerezik, ezért a tananyagban megtalálható ez a fajta ismeretanyag is, s ünnepeink is keresztény hangoltságúak.

Milyen tanár alkalmas Waldorf-tanárnak?

Aki fel tudja vállalni azt a felelősséget, hogy sok éven át lehetőség szerint a legtöbb tantárgyat ő tanítsa tanítványainak. Aki munkálkodni tud azon, hogy nyitott legyen a világra, s tudása friss, élő legyen, mert épp ez az erőfeszítés az, ami eleven ismeretként beépül a gyerekekbe.

Itt tényleg mindent szabad a gyerekeknek?

A Waldorf-pedagógia a szeretet erejével kíván hatni a gyermek személyiségére és formálni azt. Ez a szeretet figyelmet és értő odafordulást jelent a gyermek felé. A nevelő elfogadó, rokonszenves légkört teremt a közösségben, melyben a gyermek biztonságban érzi magát, s így a nevelőre támaszkodva tudja kibontakoztatni saját életét. 

A biztonságos légkör egyik legfontosabb eleme a tekintély, mely a nevelő személyiségére, egyéniségére, emberségére irányul: nem kelt félelmet, a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapszik. A felnőtt tekintélyére nagy szüksége van 14 éves koráig a gyermeknek, s ez a tekintély kibontakoztathatja a gyermek szociális képességét, létbiztonságát, együttműködőképességét és moralitását. A Waldorf-iskolában a gyermek­nek azt szabad, amit a felnőtt, mint a tekintély hordozója megenged számára.

Az intézmény minden egészséges, iskolaérett gyermek számára nyitva áll. A Waldorf-pedagógia módszerei lehetővé teszik, hogy egy-egy különleges képességű „zseni” vagy egy-egy nehéz sorsú gyermek együtt nevelkedjen a közösségben.

Mi a korai intellektuális nevelés következménye?

Mindent a maga idejében! Sokak számára talán megkérdőjeleződik ez a kijelentés, túl régimódinak tűnhet, látva a körülöttünk lévő világ gyors fejlődését, az információáradatot. Gyermekeink is e világ részesei, s mi, felnőttek sokat tehetünk azért, hogy felnőttként képesek legyenek eligazodni és helytállni. Engedjük, hogy rácsodálkozzanak a világra, annak minden apróságára! Ne siettessük, legyen idejük minél több tapasztalatot begyűjteni (látni, szagolni, hallani, tapintani…), s ne zavarjuk meg tudományos kioktatásainkkal. Kisgyermekkorban az a legfontosabb, hogy növekedési erőiket testük felépítésére, érzékszerveik tökéletesítésére fordíthassák, hiszen azzal a testtel élünk életünk végéig, amit 7 éves korunkig „megalkotunk”.

Igaz-e, hogy a Waldorf-iskolába a gyenge képességű gyerekek járnak?

Nem. Az intézmény minden egészséges, iskolaérett gyermek számára nyitva áll. A Waldorf-pedagógia módszerei lehetővé teszik, hogy egy-egy különleges képességű „zseni” vagy egy-egy nehéz sorsú gyermek együtt nevelődjék – integrálódjék – a közösségben. Mindig az adott osztály tanítója dönt, hogy vállalja-e ezt a feladatot.

Van-e átjárhatóság a Waldorf-iskola és az állami iskolák között?

A Waldorf-iskola a gyermeket megpróbálja végigvezetni egy egységes, egészséges érési folyamaton, melyből őt kiszakítani nem jó. Hogy egy esetleges váltás minél kisebb kárt okozzon, javasolt azt negyedik, hatodik, illetve nyolcadik osztályban megtenni: azokon a pontokon; amikor a Waldorf-iskolák tanterve és az állami tanterv szorosabban összetalálkozik. Megfelelő felkészítés után máskor is van átjárhatóság, ami bizonyos időt vesz igénybe, ugyanúgy, mint amikor egy másik iskolából érkező gyermek „átáll”, belesimul a számára teljesen új iskola életébe.

Ugyanolyan eséllyel indulnak-e a Waldorf-diákok a felsőoktatásba, mint más társaik?

Esélyeik ugyanolyanok, csak tudásuk meg­alapozottabb, mélyebb. Mivel tanulásuk nem öncélú, teszt-orientált, fel kell készíteni őket a hivatalos vizsgákra. Ezért van világszerte 13. évfolyam a Waldorf-iskolákban: egy év alatt – megfelelő lelki érettséggel – megtanulják a vizsgatechnikákat és szert tesznek egyfajta vizsgarutinra. 18–19 éves korukra, amikor sok, más iskolában tanult diáknak már elment a kedve a tanulástól, a Waldorf-iskolások képesek hatalmas ismeretanyagot elsajátítani. Ez éppen az érettségire, felvételire való fel­készülés időszaka. Addig azonban valóban tanulnak, valódi érdeklődéssel, és nem a jegyekért és vizsgaeredményekért küzdenek.

Milyen tantárgyak vannak?

A közismereti tantárgyakon (matematika, anyanyelv, földrajz stb.) kívül vannak művészeti tárgyak (kézimunka, zene, formarajz, festés, euritmia), bothmer, valamint két idegen nyelv.

Jó-e, hogy a gyerekek első osztálytól fogva idegen nyelvet – akár kettőt is – tanulnak?

A korai kezdést több szempont indokolja. Az első három iskolaévben a gyerekek még szoros kapcsolatban vannak a környezetükkel, így az utánzás még természetes számukra. A nyelvtanítás direkt módszere pedig épp erre a képességre alapoz. A gyermeki lélek rendkívül fogékony az élőbeszédre, ezen kezd gondolkodni, ezt a folyamatot segíti az idegen nyelv is. Beszédszervei is olyan rugalmasak még (úgy 9–10 éves korig), hogy könnyen idomulnak az idegen szavak kiejtéséhez, a nyelv dallamához. A nyelvtanulástól színesebb és erőteljesebb lesz a gyermek belső világa.

Mikor kezdenek a gyerekek számítógépet használni?

Addig nem, míg a gyermek gondolkodása nincs olyan szinten, hogy képes legyen megérteni a számítógép működési elvét. Az informatika túl korai bevezetése sietteti az absztrakt gondolkodás fejlődését, sérül a gyermek fantáziája, s a későbbi kreativitás alapja kerülhet veszélybe.

Nem nehezíti-e a „túlzottan” óvó-védő „álomvilág” a „kemény életben” való későbbi helytállást?

A Waldorf-iskola teljes erővel és biztonsággal a valós élet gyakorlatában kell álljon. Közvetít a gyermek és a világ között, amelybe beleszületett. Semmi olyat nem kíván átadni a gyermeknek, ami a világtól idegen. A valóságos élet gyakorlatát szem előtt tartva óvja viszont a gyermeket attól, amit ez a kor és a környezet idejekorán erőltetne rá. Abban segíti a gyermeket, hogy megismerje a világot, képes legyen azt alakítani, abban szabadon és kreatívan tevékenykedni, felelősen viselkedni, döntéseket hozni.

„…Hozzá kell segíteni, hogy saját ítélőerejét,

a saját felfogóképességét használja,

tanuljon meg a saját szemével nézni a világban…”

(Rudolf Steiner)