Gyakori kérdések és válaszok a Waldorfról
Miben tér el a hagyományos pedagógiáktól a Waldorf-pedagógia?
Az eltérések egyik része szembetűnő. Például az epochális oktatás, melynek során a gyerekek 3–4 hétig tanulják ugyanazt a tantárgyat: írást, számolást, történelmet, fizikát, stb. reggelenként 8-tól 10 óráig az osztálytanító vezetésével. A délelőtt 10 óra után következő tantárgyakat (kézimunka, zene, festés, idegen nyelv, stb.) a heti órarend szerint szaktanárok tanítják. Jól látható különbség az is, hogy a gyerekek munkájának értékelése nem érdemjeggyel, hanem szöveges értékeléssel történik.
Az eltérések másik része kevésbé látható. Az ismeretek átadásának módjában hangsúlyos, hogy ne definíciókat, kész ítéleteket kapjanak a gyerekek, hanem olyan élő fogalmak alakuljanak ki, amelyek az élet során velük tudnak növekedni, azaz ítéletek helyett jellemezni, karakterizálni tanulnak. Ha valaki az ismereteit ilyen módon szerzi, az a személyiség egészére fejlesztő hatással van, például önbizalmat ad, hiszen megtanul a saját gondolkodási erőiben bízni. A szociális képesség is fejlődik: megtanul több szempontból rátekinteni egy helyzetre. Talán ebből is látszik, hogy a képességek fejlesztése fontos a Waldorf-pedagógiában. Az utóbbi években a gyerekek helyzete hazánkban is nehezebb lett. Egyre kevesebb gyereknek adatik meg a meleg, szerető családi légkör, a lefekvés előtti mese anyutól vagy aputól, a kiszámítható családi program, a szeretett felnőttel végzett örömteli munka, közös játékok, és még sorolhatnánk. A gyermekjátékok eltűnőben vannak. Az ugróiskolát a gyerekek jó része már nem ismeri. Pedig mindezek megalapozzák, fejlesztik a tanulási képességet, mégpedig a maguk természetes módján, minden erőltetettségtől mentesen. A Waldorf-iskola két irányból próbálja segíteni a gyerekeket. Egyik oldalról a szülőkkel igyekszik olyan kapcsolatot kialakítani, hogy beláthatóvá váljék, milyen következményekkel járnak a gyerek környezetében zajló események, mi szolgálja és mi gátolja az egészséges fejlődést. Másik oldalról a gyermek életkori és individuális szükségletei adják azt az alapot, amelyre a tanítás épül. Így az alsóbb évfolyamokon a mozgásnak van jelentős szerepe, az első nyolc évfolyamon a tapasztalásnak, az érzelemmel telített képeknek (itt a lélekben keletkező belső képekről van szó), a felsőbb négy évfolyamon pedig a gondolkodásnak, a törvényszerűségek felismerésének.
És ezzel eljutottunk a Waldorf-pedagógia gyökeréhez: ahhoz az emberszemlélethez, amely szerint az ember test, lélek és szellem egysége. Egyaránt hordozza a szüleitől örökölt sajátosságokat és mindazt, amely benne egyedi és megismételhetetlen: az individuális Ént. Fejlődése során megismétli az emberiség fejlődését: minden életkor hordoz egy tudattalan kérdést a világról és benne az emberről, amire választ vár. Gondolkodása fejlődésében a konkrét műveletektől a fogalmi műveletek irányába halad. Ezeket a tényeket a modern pszichológia és pedagógia is igazolja. Az már egy külön problémakör, hogy ez miért nem épül be a mai hagyományos pedagógiai gyakorlatba. Az alsó osztályok számára készült tankönyvek feladatainak zöme fogalmi gondolkodást feltételez, habár bizonyított tény, hogy erre a gyerek 12 éves kora körül érik meg. A Waldorf-pedagógia ilyen értelemben is modern, korszerű pedagógia, hiszen egyetlen tudományos kutatásnak sem mond ellent, és ezeket alkotó módon építi be a gyermek nevelésébe.
Hogyan lehetséges, hogy egy tanár elsőtől nyolcadik osztályig minden közismereti tantárgyat képes tanítani?
A Waldorf-osztálytanító nem képzeli magáról azt, hogy mindenható. Az viszont fontos, hogy minden iránt érdeklődő, tanulni vágyó legyen. Az osztálytanító sokat készül, folyamatosan tanul. Ez az erőfeszítés az, amely láthatatlan szálakon eljut a gyerekhez. De minden szakirányú tanulásnál fontosabb, hogy a Waldorf-tanár mindenekelőtt a gyermek iránt érdeklődjék. Ha ma megnézzük egy hagyományos iskola felső tagozatát, azt látjuk, hogy jön a magyartanár, és elvárja, hogy a gyerek tudja a magyart, jön a fizikatanár, és elvárja, hogy a gyerek tudja a fizikát, és így tovább. Mit mond ez a gyereknek a világról? Azt kellene tudniuk, amire egyetlen felnőtt sem képes, hiszen mindenki csak a maga szakterületében járatos. A Waldorf-osztálytanító azt közvetíti, hogy a világ érdeklődéssel, tanulással megismerhető. Önbizalmat ad a gyereknek, hogy ez neki is sikerülhet.
Mit vár el a Waldorf-iskola a szülőktől? Mi az ő szerepük az iskola életében?
Ezt az iskolát szülők hozták létre, s azóta is szülők tartják fenn. Ha az iskola nem jó a szülőknek, nem működik tovább; és ha nem jó a tanároknak, akkor sem működik tovább. Az együttműködés tehát racionális, gazdasági szinten is értelmezhető, ennél azonban többről van szó. Az iskola a gyerekről szól, aki napjának fele idejét az iskolában, felét otthon tölti. Ha e két hatás között nincs kapcsolat, azt a gyerek közérzete, általános egészségi állapota megsínyli. Fontos tehát a beszélgetés, kapcsolattartás, hiszen a szülőknek tudniuk kell, mi történik a gyerekükkel az iskolában, a tanároknak, hogy mi történik a gyerekkel odahaza. Az iskolában havi rendszerességgel vannak szülői estek, de ugyanilyen fontosak a közös iskolai ünnepségek, kirándulások, egyéb találkozási lehetőségek.
Amikor egy szülő Waldorf-iskolába hozza a gyerekét, maga is egy nagyobb közösség tagja lesz. Ez a közösség fontosnak tartja, hogy egy olyan pedagógia feltételrendszerét teremtse meg, amely nem az éppen aktuális, politikai rendszerek által irányított társadalmi szükségletekhez akarja az egyén fejlődését igazítani, hanem a gyerek testi, lelki és szellemi szükségleteiből indul ki. A cél az, hogy gyermekeink olyan, szabad akaratból tevékenykedő emberekké váljanak, akik felismerik, mi a dolguk a világban, és felelősséget képesek érezni szűkebb és tágabb környezetük iránt.
Ha valaki Waldorf-iskolába kívánja adni a gyerekét, mit mérlegeljen? Van olyan gyerek, akinek nem való a Waldorf-iskola?
A Waldorf-pedagógia minden iskolaérett gyereknek javasolható. Tanterve több, mint 90 éve működik a világban; ezt egyetlen más tanterv sem mondhatja el magáról. Néhány eleme fokozatosan ugyan, de beépül a hagyományos oktatásba, mint például az epochális oktatás, az írástanítás módszerének egyes részei, a szöveges értékelés, a művészetek hangsúlyozott szerepe, stb. Mégis a szülőknek fontos végiggondolniuk, hogy el tudják-e kötelezni magukat a Waldorf-iskola értékrendje mellett. Szeretnék-e, igénylik-e, hogy a gyermeküket nevelő tanár a társuk legyen a nevelésben? Kívánnak-e visszajelzést kapni a saját nevelési módszereikről, segítséget kapni nevelési kérdésekben? Fontosnak érzik-e, hogy egy szabad kezdeményezésből született iskolát támogassanak, véleményükkel továbbfejlesszenek?
Művészi hajlamú, ügyes kezű gyermeknek való-e a Waldorf-iskola?
Mivel a rajz szinte minden órán (például matematikán, anyanyelven is) jelen van, s az éneklés, a zene áthatja az egész tanítási napot, a „művészi hajlamú” gyerekeknek folyamatosan lehetőségük van kiemelkedő képességeiket fejleszteni, ápolni. Akik ellenben nem rendelkeznek kimagasló tehetséggel, azoknak azért jó, mert épp a kézimunka és a zene által fejlődik akaratuk és rugalmas gondolkodásuk.
Gazdagok iskolája-e a Waldorf?
Nem a gazdagok iskolája. A Waldorf-intézményekbe különböző társadalmi rétegekből érkeznek a gyermekek, vagyoni helyzet, politikai vagy vallási hovatartozás nem lehet kizáró ok. Tandíj nincs. Az intézmény különböző anyagi forrásokból tartja fenn magát: pályázatok, szponzori és egyéb felajánlások, valamint az állami normatíva mellett a szülők szociális helyzetükhöz és lehetőségeikhez képest anyagilag támogatják az intézményt fenntartó egyesületet. Az intézmény biztosítja a gyermekek számára a taneszközöket, drága tankönyvvásárlásra nincs szükség. Az intézmény működéséhez az anyagi támogatáson túl elengedhetetlen a szülők tevékeny részvétele a fenntartás munkálataiban.
Milyen könyvből tanulnak a gyerekek?
A Waldorf-iskolákban a tanulók a tanár segítségével maguk készítik el epochafüzeteiket. Tankönyveket azért nem használunk, mert az a cél, hogy ne egyvalaki (a tankönyvíró) által átszűrt, „lekicsinyített” ismeretanyagot tárjunk a gyerekek elé, hanem élményszerű, élő legyen az olvasmány, s az eredetiséghez ragaszkodva könyvek, de ne tankönyvek kerüljenek a gyerekek kezébe.
Miért nem tudnak a gyerekek a Waldorf-iskolában az első év karácsonyára írni-olvasni?
Szándékoltan lassan tanulunk. Az a tapasztalat, hogy a gyors írni-olvasni tanulás látványos, de felületes sikert hozhat: egyes gyermekek tehetségét az elvont szellemi tevékenység iránt kidomborítja, míg mások, akik jóval nehezebben boldogulnak a betűkkel, előbb-utóbb ellenszenvet fognak érezni minden, könyvekkel kapcsolatos tevékenység iránt. Ha túl korán, vagy túl gyorsan tanítjuk meg a gyerekeknek a betűket, azzal a gyerekek csoportjai között éppen azt a szakadékot mélyítjük el, amelynek áthidalására a Waldorf-iskola oly sok erőfeszítést tesz. Fontos, hogy a gyerekek ugyanazt az utat járják be, amelyen az emberiség haladt, mialatt a szemléletes képírásból a mai absztrakt betűformákat létrehozta. A betűk tehát először képek alakjában jelennek meg, és belőlük lépnek ki maguk az írásjelek. Így fokozatosan lépnek be a gyerekek az absztrakt jelek világába.
Milyen valláshoz kapcsolhatók a Waldorf-iskolák?
Ezek nem egyházi iskolák, nem tartoznak egyetlen felekezethez sem. Mivel a magyar kultúra az európai keresztény kultúrkörben gyökerezik, ezért a tananyagban megtalálható ez a fajta ismeretanyag is, s ünnepeink is keresztény hangoltságúak.
Milyen tanár alkalmas Waldorf-tanárnak?
Aki fel tudja vállalni azt a felelősséget, hogy 8 éven át lehetőség szerint a legtöbb tantárgyat ő tanítsa tanítványainak. Aki munkálkodni tud azon, hogy nyitott legyen a világra, s tudása friss, élő legyen, mert épp ez az erőfeszítés az, ami eleven ismeretként beépül a gyerekekbe.
Itt mindenki vegetariánus?
Nem, otthon mindenki a családi szokásoknak megfelelően étkezik, ahogy jónak látja. Az óvodában és az iskolában, ahol az élet minden oldalát igyekszünk a természethez közel állóan alakítani, az egészséges táplálkozás jegyében a gabonaféléken, zöldségeken és tejtermékeken van a hangsúly, ha közösen készítünk ételt.
Ki kell-e dobni a műanyag játékokat és a tévét?
A drasztikus változások nem szolgálják a gyermekek harmonikus fejlődését. A legtöbb waldorfos családban évek alatt, fokozatosan alakul ki az igény az életkori sajátosságoknak megfelelő – a tévénézést helyettesítő, felváltó – tevékenységek és a természetes anyagokból készült játékok iránt.
Itt tényleg mindent szabad a gyerekeknek?
A Waldorf-pedagógia a szeretet erejével kíván hatni a gyermek személyiségére és formálni azt. Ez a szeretet figyelmet és értő odafordulást jelent a gyermek felé. A nevelő elfogadó, rokonszenves légkört teremt a közösségben, melyben a gyermek biztonságban érzi magát, s így a nevelőre támaszkodva tudja kibontakoztatni saját életét. A biztonságos légkör egyik legfontosabb eleme a tekintély, mely a nevelő személyiségére, egyéniségére, emberségére irányul: nem kelt félelmet, a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapszik. A felnőtt tekintélyére nagy szüksége van 14 éves koráig a gyermeknek, s ez a tekintély kibontakoztathatja a gyermek szociális képességét, létbiztonságát, együttműködőképességét és moralitását. A Waldorf-iskolában a gyermeknek azt szabad, amit a felnőtt, mint a tekintély hordozója megenged számára.
Mi a korai intellektuális nevelés következménye?
Mindent a maga idejében! Sokak számára talán megkérdőjeleződik ez a kijelentés, túl régimódinak tűnhet, látva a körülöttünk lévő világ gyors fejlődését, az információáradatot. Gyermekeink is e világ részesei, s mi, felnőttek sokat tehetünk azért, hogy felnőttként képesek legyenek eligazodni és helytállni. Engedjük, hogy rácsodálkozzanak a világra, annak minden apróságára! Ne siettessük, legyen idejük minél több tapasztalatot begyűjteni (látni, szagolni, hallani, tapintani…), s ne zavarjuk meg tudományos kioktatásainkkal. Kisgyermekkorban az a legfontosabb, hogy növekedési erőiket testük felépítésére, érzékszerveik tökéletesítésére fordíthassák, hiszen azzal a testtel élünk életünk végéig, amit 7 éves korunkig „megalkotunk”.
Igaz-e, hogy a Waldorf-iskolába a gyenge képességű gyerekek járnak?
Nem. Az intézmény minden egészséges, iskolaérett gyermek számára nyitva áll. A Waldorf-pedagógia módszerei lehetővé teszik, hogy egy-egy különleges képességű „zseni” vagy egy-egy nehéz sorsú gyermek együtt nevelődjék – integrálódjék – a közösségben. Mindig az adott osztály tanítója dönt, hogy vállalja-e ezt a feladatot.
Van-e átjárhatóság a Waldorf-iskola és az állami iskolák között?
A Waldorf-iskola a gyermeket megpróbálja végigvezetni egy egységes, egészséges érési folyamaton, melyből őt kiszakítani nem jó. Hogy egy esetleges váltás minél kisebb kárt okozzon, javasolt azt negyedik, hatodik, illetve nyolcadik osztályban megtenni: azokon a pontokon; amikor a Waldorf-iskolák tanterve és az állami tanterv szorosabban összetalálkozik. Megfelelő felkészítés után máskor is van átjárhatóság, ami bizonyos időt vesz igénybe, ugyanúgy, mint amikor egy másik iskolából érkező gyermek „átáll”, belesimul a számára teljesen új iskola életébe.
Le tudnak-e érettségizni a Waldorf-iskolás gyerekek? Ugyanolyan eséllyel indulnak-e a felsőoktatásba, mint más társaik?
Esélyeik ugyanolyanok, csak tudásuk megalapozottabb, mélyebb. Mivel tanulásuk nem öncélú, teszt-orientált, fel kell készíteni őket a hivatalos vizsgákra. Ezért van világszerte 13. évfolyam a Waldorf-iskolákban: egy év alatt – megfelelő lelki érettséggel – megtanulják a vizsgatechnikákat és szert tesznek egyfajta vizsgarutinra. 18–19 éves korukra, amikor sok, más iskolában tanult diáknak már elment a kedve a tanulástól, a Waldorf-iskolások képesek hatalmas ismeretanyagot elsajátítani. Ez éppen az érettségire, felvételire való felkészülés időszaka. Addig azonban valóban tanulnak, valódi érdeklődéssel, és nem a jegyekért és vizsgaeredményekért küzdenek.
Milyen tantárgyak vannak?
A közismereti tantárgyakon (matematika, anyanyelv, földrajz stb.) kívül vannak művészeti tárgyak (kézimunka, zene, formarajz, festés, euritmia), bothmer, valamint két idegen nyelv.
Jó-e, hogy a gyerekek első osztálytól fogva idegen nyelvet – akár kettőt is – tanulnak?
A korai kezdést több szempont indokolja. Az első három iskolaévben a gyerekek még szoros kapcsolatban vannak a környezetükkel, így az utánzás még természetes számukra. A nyelvtanítás direkt módszere pedig épp erre a képességre alapoz. A gyermeki lélek rendkívül fogékony az élőbeszédre, ezen kezd gondolkodni, ezt a folyamatot segíti az idegen nyelv is. Beszédszervei is olyan rugalmasak még (úgy 9–10 éves korig), hogy könnyen idomulnak az idegen szavak kiejtéséhez, a nyelv dallamához. A nyelvtanulástól színesebb és erőteljesebb lesz a gyermek belső világa.
Mikor kezdenek a gyerekek számítógépet használni?
Addig nem, míg a gyermek gondolkodása nincs olyan szinten, hogy képes legyen megérteni a számítógép működési elvét. Az informatika túl korai bevezetése sietteti az absztrakt gondolkodás fejlődését, sérül a gyermek fantáziája, s a későbbi kreativitás alapja kerülhet veszélybe. Ennek értelmében az informatika oktatását és a számítógép használatát a pubertás kor körül, a 9–10. osztályban célszerű bevezetni.
Nem nehezíti-e a „túlzottan” óvó-védő „álomvilág” a „kemény életben” való későbbi helytállást?
A Waldorf-iskola teljes erővel és biztonsággal a valós élet gyakorlatában kell álljon. Közvetít a gyermek és a világ között, amelybe beleszületett. Semmi olyat nem kíván átadni a gyermeknek, ami a világtól idegen. A valóságos élet gyakorlatát szem előtt tartva óvja viszont a gyermeket attól, amit ez a kor és a környezet idejekorán erőltetne rá, s amivel koravénné, túléretté tenné őt. Abban segíti a gyermeket, hogy megismerje a világot, képes legyen azt alakítani, abban szabadon és kreatívan tevékenykedni, felelősen viselkedni, morális döntéseket hozni.
„…Hozzá kell segíteni, hogy saját ítélőerejét,
a saját felfogóképességét használja,
tanuljon meg a saját szemével nézni a világban…”
(Rudolf Steiner)
További kérdéseket várunk a beiskolazas@waldorfpecs.hu e-mail címre.