Pedagógiánk

A fej, a szív és a kéz iskolája

A Waldorf-iskolát a kéz, a szív és a fej iskolájának is nevezik, mivel a gyermek testi, lelki és szellemi lényét egységben fejleszti, megteremtve ezzel a mozgás, az érzelmek és a gondolkodás harmóniáját.

Módszertanának szellemi háttere

A Waldorf-pedagógia nevelésművészet, amely emberképét Rudolf Steiner antropozófiai embertanából meríti.

“A Waldorf-iskola nem világnézeti, hanem módszertani iskola… Módszere az ember megismerésén alapszik, és amit el akarunk érni ezzel a módszerrel, az az, hogy a gyerekből fizikailag egészséges, és erős, lelkileg szabad és szellemileg tiszta embereket neveljünk…
Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg saját szemével nézni a világban… A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Nézzétek most már meg ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk.”

Rudolf Steiner

Az osztálytanító szerepe

A Waldorf-iskolákban a tanítás elsősorban nevelést jelent. Az osztálytanító elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyerekeket, így közte és osztálya között erős érzelmi alapokra épülő személyes kapcsolat jön létre. A gyerekek ebben a bizalmon alapuló, érzelmi biztonságot adó, elfogadó légkörben tanulják meg felfedezni a világot.
A gyermek belső szükségletei, életkorából fakadó igényei határozzák meg, hogy a tanár mikor, mit és főképp hogyan tanít. Nem szorgalmazzaa a felnőttekre jellemző viselkedést, tanulási formát, gondolkodást, amely nem a gyermek saját lélektani állapotának felel meg, mert tisztában van vele, hogy éppen a gyermeki viselkedésformák egészséges kiélése vezet a felnőttségre.
A Waldorf-iskolák államilag elfogadott kerettanterv szerint oktatnak, amely letölthető itt, vagy a Magyar Waldorf Szövetség weboldaláról.

Közismereti tantárgyak

A tanítási nap a főoktatással kezdődik. Minden reggel az osztálytanító fogadja a gyerekeket és 10 óráig az adott időszak témájában folyik a tanítás. Epochálisan tanítjuk a gyereknek a közismereti tantárgyakat. Ez 3-4 hetes időszakokat jelent, melynek során elmélyülnek az adott tantárgy egy-egy témakörében.
Minden osztályfoknak megvannak a hangsúlyos elemei, minőségei, melyek a felnövekvő ember életkori sajátosságaihoz és szükségleteihez kapcsolódnak és a gyerekek fejlődését, kibontakozását szolgálják.

Az osztályfokok ívei:

Ötödik osztályról 

Ez az év a gyermekkor és a pubertás közötti fordulópont. A fejlődés ezen szakaszában a koordinált, kiegyensúlyozott és harmonikus mozgás gyakorlása kulcsfontosságú. Lelki fejlődésükre jellemző, hogy egyre jobban elválik egymástól a külvilág és az „Én” belső világa, egyre artikuláltabb lesz a személyes akarati tényező, az „én”-tudat megerősödik. A gondolkodás folyamatában a képi elem még mindig fontos szerepet játszik, de egyre inkább képesek és hajlamosak ettől elvonatkoztatni, illetve tiszta, tényszerű, érzelemmentes fogalmakat közvetlenül felfogni, megérteni. Ennek a tanévnek az az egyik legfontosabb feladata, hogy megtaláljuk az átmenetet a mítoszból a történelembe, miközben megvizsgáljuk ennek kihatását az egyénre. A gyerekeknek egyre tudatosabban kell átélniük az élet és az azt lehetővé tevő környezet kölcsönös egymásra hatását, ezt a folyamatot nagyban segítik a növénytani tanulmányok. Nagy hangsúlyt kap az eredeti olimpiai eszme, ahol a csoportok közötti különbségeket felülírja egy magasabb rendező elv, és ahol a szépség legalább olyan fontos érték, mint a gyorsaság, vagy az erő.

Hatodik osztályról
A hatodik tanévbe lépve egy újrarendeződés kezdődik meg. Minden fejlődési ritmusnak van egy körforgása: az eddigi rend felbomlik, új minőségek jelennek meg, majd ezek mentén egy újrarendeződés jön létre. Az ötödikes tanév csodálatos harmóniája hatodikban lassanként eltűnik, majd elindul a külvilág törvényszerűségei felé való szükségszerű nyitás. A 12. életévben a testi változások is szembetűnőbbé válnak, az arányos testalkat elkezd megnyúlni, a végtagok csontjai növekedésnek indulnak. Több erőfeszítés kell megtartásukhoz. Ezt a fejlődést támogatva épülnek fel a hatodikos epochák. Geometriában először szerkesztünk körzővel és vonalzóval, a Róma epochában megszületnek a törvények és szabályok. A fizika a bennünket körülvevő világ törvényeivel ismertet meg a hang-, hő-, fénytan, ill. mágnesesség témáiban. A kőzettan a Föld szilárd burkolatának természettudományos világába enged betekintést. Új, megtartó rend szilárdul meg, melyhez igazodik a hatodikos gyermek lelke. A külső eszközök magabiztos alkalmazása, a szabályok betartása és betartatása segítik a felnövő gyermeket, kapaszkodót adva számára egy kezdődő új életkorszakhoz.

Hetedik osztályról
A hetedik év a Waldorf-iskolások életében a felfedezésekről szól. A kultúrepochákban a reneszánsz kor nagy földrajzi és tudományos felfedezései kerülnek a figyelem előterébe. A mindent megkérdőjelező, tudásvágyó ember, aki az érdemet a rátermettség alapján vívja ki magának áll példaként a fiatalok számára. Felfedezünk a szó szoros értelmében, nemcsak a korábbi korok felfedezői nyomát követjük, hanem kitekintünk a makrokozmoszba, ahol az égitestek mozgásának rendjébe és ritmusába helyezzük az embert, és szervezetünk belső működését csodáljuk meg, mikor az élettant tanulmányozva az ember szervezetének működésére csodálkozunk rá. Gyönyörködünk a matematikai levezetések, az algebra szépségében és az egyenletek világában, A mechanika és a kémia alapjait szemlélve ismerjük fel az ok-okozati összefüggések rendszereit.

Szakórák

A Waldorf iskolákban a szakórák körébe tartoznak az idegen nyelvei órák, a mozgásórák, a művészeti órák, a kézműves órák és a mozgásórák. A szakórákkal heti ritmusban, órarend szerint találkoznak a gyerekek.

Euritmia
Mozgásművészeti óra, melyen történetekhez, versekhez, zenékhez kapcsolódva lelkesült mozgásokkal dolgozunk. A mozdulatokban a test, a lélek és a szellem egyformán részt vesz, ezáltal harmonikus egységet teremt a gyerekekben. Az euritmia tanulásában negyedik osztályig az utánzásé a főszerep, majd egyre inkább átélhetik a gyerekek, hogy az euritmia lélekkel teli, testi kifejezési formát kereső belső mozdulat. Szépség, ügyesség, teljesség érezhető a mozgássorok, gyakorlatok által. A közös munkában az egyéni mozgásra való figyelem mindig kötődik a többiek mozgásába való beleérzéssel. Az euritmiát szociális művészetnek is tekintjük.

Bothmer gimnasztika
Alapvető célunk az, hogy a fizikai test fejlődését a lelki, szociális és szellemi folyamatokkal összhangban támogassuk. Ezért különösen fontos, hogy bizonyos mozgásformák és -tevékenységek a megfelelő időben kezdődjenek el, illetve akkor, s ne hamarabb kezdjük azokat ápolni. A kontrolláltság, tudatosság, mozgékonyság fizikai tartalmak és szükségletek is, de ugyanúgy a társas lét, a szellemi élet területén is távlatokat nyitnak meg. Míg a legkisebbeket képeken, meséken, történeteken keresztül vezetjük be a mozgás világába; a gyermekkor szívében már előkerülnek a feladatok, ekkor vezetjük be finoman a versengést; s a nagyoknál már az önmagukkal és a társakkal való kapcsolódási minőségek megtapasztalása mellett az edzésszerű munka is egyre nagyobb teret kap.

Festés-rajz
Az első nyolc osztályban a festés az osztálytanító birodalmába tartozik, munkáját 5. osztálytól szaktanár is segítheti. Megkülönböztetjük a szemléltetés gyanánt, viasz- vagy zsírkrétákkal, később színes ceruzákkal a füzetekbe végzett festést és rajzolást, valamint a szakórai időszakban zajló festést. Az előbbi végigkíséri az összes tantárgyat, része a rendszeres órai munkának, segíti az órák témájának
feldolgozását. Utóbbiban a festészet, mint önálló művészi tevékenység jelenik meg. A gyermekek az első három évben a nedves-nedvesen technika segítségével hathatósan és megfelelően hosszú ideig tapasztalhatták meg és fedezhették fel a színeket, majd a negyedik osztályban továbblépünk afelé, hogy formákat találjunk a színekben: ásványok (hegységek, kövek) és az atmoszféra (felhők, naplementék, az égbolt hangulatainak) formáit, a növények és állatok alakjait. Ezáltal a színek elsődleges minőségeit érzékelni képes tudat egyre erősödik. A külsőformának a színérzékelés belső élményéből kell kiemelkednie. Az ötödik osztályban a formák megalkotása egyre tudatosabbá, határozottabbá válik, és csodálatos összhangban áll a színek lelkünkre ható minőségeivel. A színek és formák harmonikus egységének megélésére van lehetőségünk. Ahogyan más tantárgyak, a festésnek is figyelembe kell vennie a gyermekek tizenkettedik életévét és a vele járó jellemző lélektani változásokat. Ebben az életkorban lehetőséget kell teremteni az árny és fény játékának és az árnyék tanulmányozásának megközelítésére. Ehhez különböző utakon is eljuthatunk: az egyik lehetőség, hogy elhagyjuk a színeket és kizárólag szénnel vagy krétával dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy a 6. osztálytól kezdve a festést felváltja a rajzolás. Egy másik lehetőség, hogy folytatjuk a festést, és a felmerülő kérdéseket festő gyakorlatokkal igyekszünk megválaszolni. A 7. és 8. osztályban a nedves-nedvesen módszer kiegészül egy egészen más elemmel, a rétegesen felvitt, ún. lazúrtechnikával.

Zene

A zeneiség alapvető hármasságában (dallam, harmónia, ritmus) az ember lelki tevékenységeinek
hármassága is tükröződik (gondolkodás, érzés, akarat). A zene fejlődése a különböző korszakokon át leképezi az emberi fejlődés tudatváltozásait és fellelhető az egyes ember fejlődési útjában
is. Körülbelül kilencéves koráig a gyermek, mint „érzékszerv” nyitott lényként él a világban. Még
kevéssé alakult ki a saját belső élete, eggyé válik az őt körülvevő világ folyamataival, kívülről érkező
impulzusok irányítják. A zene is egyfajta atmoszférát teremt köréjük, amely hat rájuk, amelyben benne élnek s amely „mint a szobrász keze”, segít megformálni azt a belső középpontot, amire a későbbiekben a zene műveléséhez és értő hallgatásához is szükségük lesz. Ebben az első időszakban a zene természetét igazítjuk a gyermek természetéhez. Harmóniai akkordok még nincsenek jelen, az egyszólamúságban maradunk, mint ahogy alaphang és egyenletes lüktetésbe, illetve ütemekbe kényszerített ritmus sincsenek. Ahogy a pentaton dallamot sem köti meg az alaphang, úgy a szabadon áramló, beszédszerű ritmus is inkább a ki- és belégzés nagyobb ívéhez igazodik. Ebben a korban a rendelkezésünkre álló időt nem fordítjuk zeneelméleti ismeretekre. Kilencéves koruk után a gyerekek egyfajta tudati és lelki változáson mennek át. A világ teljes egységérzését elválasztottság érzése váltja fel. Ugyanakkor csupán most kezdenek „kívülről rálátni” az eddig megélt dolgok törvényszerűségeire. A zenei nevelésben áttevődik a hangsúly a belső zeneiség kialakítására. Vezető szerepet kap a zenei minőségek közül a harmónia, azaz elkezdődik a többszólamúság felépítése az éneklésben és a hangszeres játékban is. A szabadon áradó légzésszerű ritmusba beleszól az egyenletes lüktetés (szívdobbanás) és mérhetővé válik, majd később a nehézkedés, a súly is belehallatszik a zenébe és ez a ritmust ütemekre bontja. A közös hangszereket gazdagíthatják az egyéni szólóhangszerek.
A zene elméleti oldala csak annyiban jelenik meg, amennyiben a kilencéves váltáshoz kötődik a merev
kottakép újraélesztésének a képessége, amely a többszólamúság megjelenésével és az egyéni hangszer
tanulásával is összefügg. A kottaírás és -olvasás tanítása ekkor életkorilag helyes, lehetséges és fontos is, miként a magyar nemzeti hagyomány ápolása, hatalmas dalkincsének kiaknázása.
5-8. osztályfokon fontosak a szabad improvizatív zenei gyakorlatok, játékok, melyek intenzíven
járulnak hozzá az egymásra figyelés, formaérzék, szociális képességek kialakulásához. Megerősödik az összetartozás érzése, az egyén helye az egészben. Az óra legnagyobb része továbbra is közös zenéléssel telik. A zenehallgatás valódi képessége a zenei aktivitásból születik meg azáltal, hogy ez a külső aktivitás az évek során belső lelki mozgékonysággá alakul át. Ez a sorrend a 9-10. életév után fokozatosan megfordul, s ettől kezdve az intenzív belső aktivitásból a füllel is hallható zenei tevékenység születhet meg.