Rólunk

A Pécsi Waldorf Közösség útja

Quod ne cin Hesperidum vidit Tirynthius hortis,

Nec Phaeaca, Ithacae dux, apud Alcinoum,

Quod fortunatis esset mirabile in arvis,

Nedum in Pannoniae frigidiore solo;

Audax per gelidos en! floret amygdala menses,

Tristior et veris germina fundit hyems.

Progne, Phylli tibi, fuit expectanda; vel omnes

Odisti iam post Demophoonta moras?

  

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,

Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.

Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,

Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.

S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,

Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!

Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,

Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

 

(Janus Pannonius: De amygdalo in Pannonia nata / Egy dunántúli mandulafáról)

Kezdetek

Pécsett időről időre felbukkant annak igénye, hogy szülők egy csoportja Waldorf-intézményt hozzon létre gyermekei számára. Különösen erősen mutatkozott az igény, mivel egész Baranya megyében mindmáig egyedül a Waldorf képviseli az alternatív módszert az általános iskolai nevelésben, és az egész Dél-Dunántúlon is csupán egyetlen Waldorf-iskola működött Szekszárdon. Az első pécsi kezdeményezés nem sokkal az első magyarországi Waldorf-iskola megalapítása után indult, majd esett szét; a második az ezredforduló tájékán volt a legaktívabb, ám ez a kezdeményezés sem érte el kitűzött célját. A legelkötelezettebb szülők a kudarc hatására általában olyan városokba költöztek, ahol már volt működő Waldorf-iskola. E második kezdeményezés eredményeként azonban 2000-ben létrejött a Hármas Egység Pedagógiai Alapítvány, mely hosszú ideig civil kezdeményezésünk jogi hátteréül szolgált. A közhasznú alapítvány létrejöttének célja, hogy Pécs városában a Waldorf-pedagógiát megismertesse, népszerűsítse, valamint óvodát és iskolát hozzon létre. Az első két kezdeményezés kudarcának egyik legfőbb tanulsága, hogy a Waldorf-iskola megalapítását óvoda mint „bölcső” létrehozásának kell megelőznie, ám ezt egy létszámában és szellemi, közösségi erejében megerősödő szülői körnek kell elindítania.

Az előző kezdeményezések sikertelensége, nyomasztó súlya ellenére 2005 nyarán új lendületet vett a Waldorf-kezdeményezés, és létrejött mostani közösségünk csírája. Ekkor szerencsésen találkozott a meglévő szülői körben levő alapvető megújulási szándék néhány új, energikus, ambiciózus szülő megjelenésével. Ősztől egy heti rendszerességgel működő, határozottabb koncepcióval rendelkező baba-mama csoport váltotta fel a korábbi játszóházakat, és megindultak a tárgyalások a városi önkormányzattal egy óvoda kialakítására alkalmas ingatlan ügyében. Bár az óvoda hivatalosan a következő nevelési évben sem indult el, mégis, a végzett Waldorf-óvónő lakásán elindult egy félnapos, nem hivatalos óvoda, és tovább működött a rendszeres baba-mama csoport is.

2007 tavaszára közösségünk megerősödött, erőnk megsokszorozódott, a pedagógia a rendszeres alkalmak hatására kézzelfogható valósággá vált, így a szülői körben olyan erő gyűlt össze, mely lehetővé tette első intézményünk megalapítását. Ehhez azonban az kellett, hogy – akár belső konfliktusok árán is – végképp elengedjük, pontosabban: pihentessük az iskola gondolatát. Ebben a folyamatban, az óvoda elindításában komoly szellemi, anyagi és inspiratív szerepe volt a Tiszta Formák Alapítványnak, elsősorban Zubor Tamásnak, aki segített nekünk letisztázni saját utunkat. A megbeszélések eredményeként elhatározásra jutottunk, hogy közösségünk most az óvoda megalapítására koncentrál, és kimondtuk: 2007 szeptemberétől hivatalosan is Waldorf-óvodát kívánunk életre hívni. A döntés után, mely egyértelműsítette bennünk az óvoda megalapításának akaratát, megérkezett a külső segítség is.

Óvoda

Pécs város önkormányzatától (először, de nem utoljára karolták fel kezdeményezésünk céljait) 10 évre haszonbérbe kaptuk egy alternatív, a Waldorf-pedagógiával rokon művészeti iskola által használt ingatlan egy részét, ahol egy óvodai csoport kialakítására volt lehetőség. Az eredetileg is óvodaként épült ingatlan ideális, gyönyörű környezetben, Pécs történelmi belvárosa felett, a Mecsek lábánál, a Tettye alatt helyezkedik el, és önálló kertrész tartozik hozzá. A külön bejárattal rendelkező épületrész azonban borzasztó állapotban volt, hiszen raktárként működött, az óvoda kialakítására, engedélyeztetésére, elindítására pedig csak néhány hónap állt rendelkezésre. Ekkor mutatkozott meg először a közösség valódi ereje. Minimális kezdőtőke birtokában kezdtünk neki a mintegy 16 millió Ft-os beruházásnak. Pályáztunk és nyertünk a Tiszta Formák Alapítványtól 4,5 millió Ft vissza nem térítendő és 3 millió Ft visszatérítendő támogatást, és 67 támogatótól (magánszemélyektől és cégektől egyaránt) kaptunk tárgyi vagy pénzbeli adományt. 2007 szeptemberében hivatalosan is elindult az óvoda, a 14-15 alapító család pedig nemsokára azzal szembesült, hogy az óvoda nemhogy megtelt, de várólista alakult ki.

Az óvoda megszületésének pillanatával a közösség egy egészen új fázisba lépett. Vége lett az építkezés, berendezés, szervezkedés felfokozott, intenzív hajrá-hangulatának, az új feladat immár a működtetés, a hétköznapok berendezése lett. Nagyon hamar kiderült, hogy bár emberfeletti munkát jelentett a megalapítás, az igazán nehéz feladat a fenntartás, a szellemi, eszmei mag és a közösség szociális aktivitásának hosszútávú fenntartása, a mindennapok megtöltése tartalommal. Ekkor szembesült a közösség azzal, hogy az idea, mely a megalapítást hajtotta, mindenkiben más és más, a súlypontok, az értékek eltérőek, és a közös gyökerek megtalálása, a kompromisszumok megkötése, a konszenzus elérése komoly tanulási folyamat, tele konfliktusokkal, érdek- és értékkülönbségekkel. Ekkor újabb segítséget, egy közösségépítő tréning lehetőségét kértük és kaptuk a Tiszta Formák Alapítványtól, ami segített letisztázni értékeinket, erősségünket és gyengeségeinket, tovább formálnunk céljainkat, utunkat. Ekkor született meg küldetés-nyilatkozatunk is: „A pécsi kezdeményezés célja, hogy a Waldorf-pedagógia szellemiségén alapuló, továbbfejlődni képes közösséget formáljon, amely a gyermekeknek (szeretetteljes második otthonként) óvodát és iskolát hoz létre és tart fönn, hogy ennek révén hiteles, önmagukat ismerő, szellemileg szabad egyéniségekként vegyenek részt a világ alakításában.”

Iskola

Már az óvoda első évében sok szülőben felmerült és szándékká izmosodott a következő lépés fontossága, az iskola megalapításának szándéka. Ezt a munkát immáron, tanulva az óvodaalapítás kapkodó lendületéből, komoly szervező és előkészítő folyamat alapozta meg. Létrejött egy munkacsoportokra épülő struktúra, havi rendszerességű találkozókkal és egy ütemtervvel, mely a 2009 szeptemberi induláshoz képest tervezte meg az előttünk álló feladatokat. Ezzel párhuzamosan a szellemi háttér megteremtése is egyre fokozódó igényként merült fel, ezért rendszeresen tartottunk rendezvényeket magunknak és az érdeklődőknek, ahová igyekeztünk meghívni a magyarországi Waldorf-mozgalom legtapasztaltabb képviselőit: beszélgetéseket, előadásokat, közös tevékenységeket, évente Waldorf-napokat tartottunk. Mindvégig fontosnak tartottuk bekapcsolódni Pécs város kulturális életébe, szellemi pezsgésébe, jelen lenni a város nagy rendezvényein és a civil társadalom helyi kezdeményezéseiben.

Ahogy közeledett az iskolaindítás kitűzött dátuma, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy nem sikerült még megtalálnunk azt az ideális épületet, mely mind gazdasági, mind szellemi, mind közösségi szempontból megfelelő lenne leendő iskolánknak. Az intenzív ingatlankeresés hatására már ekkor látóterünkbe került a volt istenkúti iskola épülete, amely azonban ekkor még a Pécsi Tudományegyetem használatában volt. Így nem volt más lehetséges megoldás, csakis a beköltözés egy másik, már működő és a Waldorf-pedagógiától nagyon különböző pedagógiai rendszerű intézmény épületébe, egy önkormányzati fenntartású iskola szabad helyiségeibe. Előre tudtuk, hogy ez sok kompromisszumot és nehézséget fog jelenteni, és nem tudjuk majd maradéktalanul megvalósítani azt a pedagógiát, mely ideáinkban él, hiszen nekünk kell alkalmazkodnunk egy másik rendszerhez. Úgy tűnt azonban, hogy az óvoda és a szerveződő iskola közössége még nem olyan erős, hogy önálló testet tudjon adni az iskolának.

Az iskolaalapítással párhuzamosan egyre több szellemi impulzus érkezett közösségünkbe, mely saját identitásunk, szervezetünk létmódjára, működésmódjára kérdezett rá. Fontossá vált számunkra, hogy az óvodát és az iskolát körülvevő „burok” elemeit (fenntartó, pedagógus kollégium, szülői kör, munkacsoportok), valamint kölcsönhatásaik, együttműködésük kereteit megfogalmazzuk és kialakítsuk, és ebben megpróbáljuk érvényesíteni a Rudolf Steiner-i „hármas tagozódás” szempontjait. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a megörökölt szervezet, a Hármas Egység Pedagógiai Alapítvány nem tudja hordozni ennek a közösségnek az ideáját, mely demokratikusabb formára és saját értékeinek megfogalmazására törekszik. Így jött létre 2009-ben a Mandulafa Egyesület, mely az iskolaalapításkor meglévő közösségi impulzust és mandátumrendszert vitte tovább alapszabályában. A hosszútávú célt már ekkor lefektettük: majdan ez az egyesület legyen a fenntartója egyesített, önállóan és minél önellátóbban működő intézményünknek.

Eddig a célig azonban hosszú út vezetett. Az iskolaépítő munkacsoport önálló ingatlan híján tárgyalásokba kezdett a pécsi önkormányzattal, mellyel továbbra is bizalmi viszonyt és jó munkakapcsolatot ápolt közösségünk. Így kaptunk helyet három évre a Bánki Donát Úti Iskolában, ami évente egy-egy új osztályterem és egyetlen tanári helyiség használatát jelentette. Az iskola vezetésével korrekt, de súrlódásoktól nem mentes a viszony már a kezdetektől. Az iskolaépület pedig, még ha az osztálytermeket saját elképzeléseink szerint alakítottuk is ki, nagyon messze áll attól a környezettől, melyet gyerekeinknek álmodtunk. 2009 őszén tehát itt indult el minden engedély birtokában a Mandulafa Waldorf Iskola egy első osztállyal.

Intézményesülés

Az azóta eltelt idő alatt a tisztulás folyamatát és a közösség megerősödését élhettük át. Ez a folyamat korántsem volt mentes a konfliktusoktól, érdek- és értékellentétektől, ugyanakkor megtapasztalhattuk, hogy mekkora a közösség összetartó ereje és vonzása. Amikor úgy tűnt, gödörbe vagy zsákutcába kerültünk, az újonnan csatlakozók közül új impulzus érkezett a továbblépéshez; ha valaki megfáradt, volt, aki átvegye a feladatokat. A folyamatos megújulás lehetősége óriási erőt jelent közösségünkben.

E három év alatt, sok vita eredményeként, sikerült kialakítanunk azt a szervezeti struktúrát, mely ideáinkban élt. 2012 őszére egyesítettük a közös impulzusból kiinduló óvodát és iskolát, az intézmény fenntartójává pedig az alapítvány helyett a Mandulafa Egyesület lépett. A szervezeti struktúra kialakításának utolsó lépéseként az intézmény függetlenné, önállóan gazdálkodóvá vált, szellemi irányítását a pedagógus kollégium, gazdasági irányítását a pedagógusok és a gazdasági szerv közösen végzi. E folyamat során szembesültünk gyengeségeinkkel és erősségeinkkel is. Az óvoda és iskola pedagógus kollégiuma is komoly eszmélési, érési folyamatot élt meg. Eme tisztulási folyamat során sajnos óvoda- és iskolaalapító pedagógusunkat egyaránt elveszítettük, ami nehéz, válságos pillanatokat okozott. A gazdasági szférában a megújulást az újabban a közösségünkhöz csatlakozó, nagy lendülettel munkához látó szülők segítették.

Továbblépésünkhöz a külvilághoz való kapcsolódás különböző szintjei hordozták a megújulás lehetőségeit. Sokat jelentett számunkra csatlakozásunk a Magyar Waldorf Szövetséghez, melynek tagjaként rendkívül sok segítséget és impulzust kaptunk, magától a Szövetségtől éppúgy, mint az egyes tagoktól. 2012-ben megkezdtük az antropozófiai alapokon működő „Utak a minőséghez” minőséggondozási eljárás fokozatos bevezetését, ami már most számos tanulsággal szolgál számunkra. Másfajta lehetőségeket teremtett a külföldi kapcsolatok színtere. Elsősorban németországi iskolákkal, így a Pécs testvérvárosában, Fellbachban működő, ugyancsak fiatal és saját épületét kereső Waldorf iskolával jött létre egy bimbózó, formálódó kapcsolat, emellett a németországi Kolping-mozgalommal is eredményesen tudtunk együttműködni.

Fontos impulzusokat jelentett a helyi civil társadalommal és a pécsi közélettel való együttműködésünk. 2010-ben, amikor Pécs volt Európa (egyik) Kulturális Fővárosa, még csak lazán kapcsolódtunk a pezsgő kulturális élethez, de 2011-ben Pécs Város civil pályázatán a fenntartható fejlődést célzó Mihály-napi programunk példaértékű projektté vált, és így megindulhatott a párbeszéd az intézményünket majdan befogadó istenkúti közösséggel. Fontosnak tartottuk, hogy iskolánk és óvodánk ne zárványként jöjjön létre Pécs eme városrészében, ahol a civil élet igen aktív, hanem szervesen együttműködjön a helyi közösséggel. Ennek egyik első lépése volt, hogy fizikai munkával vegyük birtokba leendő iskolánkat, és Istenkút városrésznek is adjunk valami kézzelfoghatót. Így készült el a városi pályázat keretében tanösvényünk, az akkori harmadik osztály hajléka és néhány tornaelem. Ez a tanösvény tulajdonképpen azokat az időket hozta vissza, amikor az istenkúti iskola még működött és virágzott.

2012-ben Pécs város civil pályázatán egy közösségi és tankert kialakítására nyertünk pénzt óvodánk udvarán. Az átadásra Márton-napon (2012. november 11-én) került sor; számtalan új és régi szülőt köszönthettünk a közös munka és ünnep során, és újra megfogalmazódott egy második óvodás csoport létrehozásának gondolata.

Az egyedi alkalmakon túl fontosnak tartjuk a rendszeres találkozások lehetőségének megteremtését is. Újjászervezett szellemi műhelyünk, kézműves körünk, a szülői fórum, az intézményműködtetési konferencia és természetesen a szülői estek, a közös ünnepek és kirándulások mind-mind megannyi lehetőséget jelentenek a találkozásokra, a párbeszédre, a közösség formálódására.

Növekedés

Pár év alatt közösségünk kinőtte addigi épületeit, és sürgetővé vált, hogy megtaláljuk végleges otthonunkat. Szerencsénkre a várossal ápolt jó kapcsolat és az otthonkeresés vágya egyesült Pécs város fejlesztési koncepciójával, melynek eredményeként az istenkúti iskolaépület kiürült és így hasznosíthatóvá vált. A pécsi önkormányzat harmadszor is a segítségünkre sietett, és 25 évre haszonbérbe adta számunkra az erősen lelakott, akkori állapotában használhatatlan iskolaépületet, majd egy évre rá felajánlotta számunkra az iskolaépület melletti művelődési ház közös hasznosítását. Itt az új óvodai csoport számára alakítottunk ki teret, elválasztva, de megtartva a helyi közösségi funkciót is.

Az Mandulafa Waldorf Iskola és az Istenkúti Waldorf Óvoda helyszíne minden tekintetben ideális és az elképzeléseinknek megfelelő: Pécs északnyugati peremterületén, Ürög, Donátus és Deindol városrészek között, távol a városi forgalomtól, a mecseki hegyoldalban található, egészen közel a természethez, az erdőhöz, szemközt a középkori pécsi mondában is megörökített istenkúti forrással. A két ingatlan eredetileg közös telken, félig a hegyoldalban terül el, és a különböző korú gyerekek számára is megfelelő mennyiségű zöld területtel rendelkezik. Az ingatlanok egyesítésével régi vágyunk teljesült: a szülők számára lehetőség nyílt ugyanoda járatniuk óvodás és iskolás gyereküket. A tettyei “bölcső” 2018-ban Aranyhegyre költözött. Az iskolai alapító osztály tagjai ma már egyetemre járnak, hat osztályunk elballagott. 2022-ben ünnepeltük Waldorf-óvodánk alapításának 15. évfordulóját, iskolánk pedig szeptemberben már a 14. tanévét kezdte meg.

Jövőkép

A kezdetek óta megtett út során felhalmozódott tapasztalatok sok vonatkozásban tudatosabbá, érettebbé tették közösségünket. Ma már világosabban látjuk, jobban átérezzük azt a szerepet és felelősséget, ami egyénként a közösségben, közösségként a társadalomban vár ránk. A megélt válságok és konfliktusok rávilágítottak arra, hogy a Rudolf Steiner-i értelemben vett új szociális formák kialakítása a járható út számunkra közös munkánkban, de az is látszik, hogy ez az út még bőven tartogat számunkra konfliktusokat, szembesüléseket, tanulnivalót.

Hiszünk abban, hogy gyerekeinknek már a puszta léte, az, hogy ránk bízták magukat, hatalmas jövőformáló lehetőséget rejt magában. Egyrészt azáltal, hogy megpróbáljuk megadni nekik a lehetőséget arra, hogy képességeiket saját sorsuk útján kibontakoztatva, tudatos, belső szabadsággal rendelkező emberként éljék majd életüket saját örömükre és mások javára. Másrészt pedig azáltal, hogy gyerekeinken keresztül saját személyiségünk is fejlődési lehetőséget kapott. Azon fáradozunk, hogy ezt a lehetőséget egy olyan közösség részeként tudjuk kibontakoztatni, ahol legalább csírájában megvalósulhat a szellemi szabadság, a jogi egyenlőség és a gazdasági szolidaritás hármas egysége.