Horváth Orsolya

Horváth Orsolya vagyok, néhány esztendőn át csupán szülőként voltam jelen a Mandulafa Waldorf iskola életében, majd 2022 szeptemberétől az iskolában napközis tanár lettem a kicsiknél, valamint zenetanár középtagozaton. Legutóbbi munkahelyeim a Pécsi Művészeti Szakgimnázium és Pécsi Nemzeti Színház. Operaének-művész és Magánénektanár végzettséggel is rendelkezem, ekként is tevékenykedtem.

A zene fontos szerepet játszik az életemben, több hangszeren is játszom. A közös zenélés lehetőségét, elmélyülés élményét, ismeretek gyarapítását, átadását, közös élmények szerzését egyaránt lehetővé teszi, ugyanakkor megfoghatatlan és varázslatos, mindenképpen határtalan lehetőségeket rejtő, e mélységekben elmélyülni izgalmas feladat lehet bármely korosztállyal karöltve.

Operaénekesként több város színpadán állhattam, komoly nagy szerepeket énekelve, játszva, ám a pécsi megállapodás egyfajta kiábrándultságot is magával hozott. A még alakulóban levő, gyermeki tisztaságú kis emberekhez fordulok nagyobb örömmel, akik a művészet kínálata lehetőségeket a tananyaggal együtt szívják magukba, értékes, kritikai szemléletű, kreatív fiatalokká, felnőttekké válhatnak.

Minthogy ifjú éveimben a Bölcsészettudományi Karon Néprajz és Esztétika szakokra is jártam, a szellemi javaknak és egyfajta idealizmusnak érdekes elegye alakult ki bennem. (Néphagyomány-vágyás, a zene szeretete, „alkotása” és filozófiai tartalmak.) Hinnem kell abban, hogy a jövő felnövekvő nemzedéke menthető, érzékennyé és melegszívűvé, messzemenőkig empatikussá tehető, amely tulajdonságok megerősítésére, előhívására a waldorf-pedagógia, antropozófiai szemlélet hivatott. E hit nélkül, és e hit megalapozta tenni akarás nélkül elsorvadnék. A színpad már nem kielégítő. Ezért, és most tenni kívánok…