Szondi Boglárka
Szondi Boglárka – bemutatkozó interjú
Elmentem a tanítóképzőre, mert kisgyerekekkel akartam foglalkozni. Utána egy évig gyakornok voltam a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskolában, majd az első valódi állásom a budapesti Rogers Iskola volt. Ott rögtön kaptam egy 7. osztályt, a gyerekek is nagyon szerettek volna engem, és azzal a Szabó Lászlóval dolgoztunk együtt, aki most is kollégám itt a pécsi Waldorfban, ő, ugye, a jelenlegi 8.-os osztálytanító. Később egy 1. osztályt kaptam, akikkel három évig voltunk együtt.
Mi hozott vissza Pécsre és hogy kerültél Istenkútra?
Egészen úgy éreztem, hogy lejárnak a dolgok a budapesti életemben, és hogy a Rogers Iskolában sincs már maradásom. A zenekaromban is, amelyben 12 évet játszottam, már nem éreztem, hogy annyit adna hozzám a közös munka mint korábban. Az iskolában felmondtam, de még nem tudtam, hova megyek. Ekkor sem gondolkodtam még a Waldorfban, de hozzám közel állók többször vetették fel, hogy itt lenne helyem. Amikor végül felmentem az iskola honlapjára, az elsős osztálytanító álláshirdetés jött szembe. Akkor már tudtam, hogy én itt leszek, hogy ide meg fogok érkezni. De még ennél is ikonikusabb hogy, amikor először itt voltam, és még mindenki ismerkedett velem, akkor a Blankával felmentünk a domboldalra, hogy megmutassa nekem a kilátást. Már nagyon fáradt voltam, de rábeszélt, mondom, menjünk, ez tényleg gyönyörű lehet. Képzeld el, hogy nekem volt egy álmom, talán látomásnak is lehet mondani, mert ébren történt. Ebben megjelent kettő domb, és ahogy megy le a nap. És ahogy felértünk ide a hegyre, lenéztem, és ezt láttam. Szinte potyogtak a könnyeim. Tényleg. Nagyon erős volt. Megkérdeztem Blankát, hogy hol megy le a nap, és ott megy le, ahol láttam az álomban, a látomásban. Ez is azt üzente, hogy “Bogi! Neked itt van dolgod, és ezzel kell foglalkozzál, itt kell legyél!”.
Azóta elolvastam a honlapot, ismerkedtem az antropozófiával. Korábban én foglalkoztam szellemgyógyászattal, ma is jelen van ez a szál az életemben. Még a Rogersben fogalmazódott meg bennem, hogy szép dolog, hogy foglalkozunk a testtel és a lélekkel, de nekem szükségem van egy tágabb szellemi megközelítésre. Úgy érzem, hogy nekem így kell léteznem ebben a hármasságban, és ezt kell továbbadnom a gyermekeknek.
Jelenleg járok az APM osztálytanítói képzésére, és az első osztályban a gyerekekkel egy bensőséges közösség kialakításán fáradozunk, ahol bármikor bármit elmondhatnak, és “megértő és segítő” fülekre találnak. Nagyon jó és összetartó szülői közösséget látok, nagyon sok előzékenységet és jó energiákat tapasztalok. Bútorok készülnek el, amik mind a szülők rezgéseit és energiáit hordozzák, és ez nagyon fontos, nagy hozadéka annak, ahogy most mi vagyunk. Van reményem arra, hogy, ha nehézségeket is kapunk, akkor együtt tudjuk ezeket majd feloldani, megoldani, és ez így egy nagyon erős indulás.
Milyennek lássunk Téged a közösségünkben?
Nyáron, amikor visszatértem Pécsre, akkor találkoztam újra ezzel a kérdéssel, hogy ki vagyok én. Nagy váltás ez, amikor az ember számot vet magával, és bizonyos részei újradefiniálódnak. Csupaszív, sokat adó ember vagyok és nagyon közvetlen. Mostanában tapasztalom azt meg erősen, hogy mennyire sokat tud adni, ha a nehézségekből felállunk és az ott tapasztaltakat továbbvisszük. Ebből a bölcsességből profitál a közösség is, és én örülök, ha adhatok.
